Mosás

Hogy a csudában lehet cikket írni a mosásról? Az ember berakja a gépbe a szennyes ruhákat, a mosóport, az öblítőt, eltekeri a megfelelő tekercset, megnyomja a megfelelő gombot, aztán ha lejárt a program, kiveszi őket tisztán.

Kezdjük rögtön azzal a témával, hogy mi számít szennyesnek. Amióta a köztudatba beépült a túlzott higiénia fogalma, azóta a háztartásokban a hét minden napján pörög a gép. A magyar háziasszonyok folyamatosan mosnak. De mi a csudát? Oké, fehérneműt naponta vált az ember. Az egyetlenegyszer, nyugodt tevékenységek közepette hordott öltözék viszont számomra nem tartozik a szennyes kategóriába. Éjszakára a székre terítve szépen kiszellőzik, másnap még simán hordható. A szétizzadt munkásruha meg a tornapóló természetesen nem tartozik ebbe a csoportba. Volt viszont olyan ismerősöm, aki a gyerekek kezeslábasát, bundagatyáját minden egyes nap kimosta. Nekem eszembe se jutna ilyet elkövetni. Hiszen másnap úgyis ugyanúgy belefekszik vele a hóba, nem?

Nálam egy héten egy adag világos és egy adag sötét ruha mosódik ki, kb. kéthetente egy színes. Amikor törülközőket és ágyneműt cserélek, akkor az természetesen nagyobb falat, a legnagyobb pedig a napforduló táji nagymosás, amikor a függönyök és huzatok is megtisztulnak. De a mindennapi mosásból nem csinálok túl nagy faksznit.

Túl lazán fogom ezt fel? Majd megírjátok. De amióta megtapasztaltam a mosás alternatív módjait, erősen átértékelődött bennem a „szennyes” fogalom jelentése. Ezekről később írok, most folytassuk azzal, hogy milyen szereket rakunk bele a gépbe.

Természetesen nem a megszokott mosószert. Az öko-bio háziasszony fürdőszobájában nincs helye szintetikus mosópornak, öblítőnek pláne nem. Olyanokat érdemes választani, amelyek természetes anyagból készültek, és le is bomlanak a természetben. Ilyen például a mosószóda vagy a mosódió. Még alternatívabb nők maguk készítik mosószerüket hamulúgból vagy gesztenye-léből.

Tudjátok-e, hogy igazából mi az öblítők rendeltetése? Nem, nem a finom illat, bár én ezt nem is nevezném finomnak. Amikor véletlenül az öblítős-sor közelébe tévedek egy boltban, megcsap az émelyítő, túl mesterséges szag (bocsi, de számomra ez nem illat). Szóval a valódi céljuk, hogy a szintetikus mosópor maradványait maradéktalanul eltávolítsa a ruhákból. A mosószódázóknak vagy mosódiózóknak azonban erre semmi szükségük. 

Néhány öko-mami az ecetre esküszik, mint öblítő, hajrá, de minket a világból lehet kikergetni az ecetszaggal, szóval nálunk ez nem jöhet szóba. Ha finom illatot akarunk, kettő ötletem van. Az egyik a boltban vásárolható mosóparfüm, ami sajnos elég drága, a másik pedig a sima illóolaj. Néhány csepp is elég egy adaghoz, annyira intenzív illatot kölcsönöznek a ruháknak. Amúgy is: a legjobb illata a napfénynek és a tiszta levegőnek van.

Most pedig leírom, hogy miért tudom annyira értékelni az automata géppel való mosást. Hát azért, mert körülbelül hét évig nem volt szerencsém hozzá. Eleinte, mikor „csak” vezetékes vizünk nem volt Széplakon, akkor a tűzön melegítettük, majd felülről beletöltöttük a kútvizet a régi típusú mosógépbe, a használt vizet csövön leengedtük, majd a hideg öblítővizet újra bele.

Ezután jött két év áram nélküliség, amikor is a lehető leghagyományosabb módon kézzel mostam héttagú családunk szennyes ruháit. Dédanyám ezen csöppet sem csodálkozott volna, hiszen a régi időkben ez volt a természetes az asszonyoknak. Teknő, mosószappan, kékítő, keményítés… Térdig állva a hideg patakvízben sulykolták tisztára a ruhákat.

Teknőm ugyan nem volt, csak lavórok, viszont volt férjem csinos sulykoló-fát faragott nekem, amivel nem csapkodtam, hanem azon dörzsöltem a ruhákat. A mosószóda eleinte eléggé marta a kezemet, de aztán persze hozzászoktam ehhez (is), mert mindent ki lehet bírni, sőt, még annál is többet. A legnehezebb talán a kézzel csavarás volt, az inkább férfierőt igénylő feladat, különösen a nagyobb darabok esetében. Még a vizes-fazék felrakását, levételét, ide-oda cipelését utáltam benne. Magát a kézzel mosást a legkevésbé.

Hogy kicsit szépítsem a dolgot: ekkor történt, hogy már igencsak megfontoltam, mi szorul mosásra, nemcsak magam megkímélése, hanem víztakarékosság okán is, másrészt a mosásba koruknak megfelelően az összes gyereket is bevontam, szóval azért akadt segítségem.

Ezután lépett be életünkbe a „forgatag”, azaz a régi mosógépből átalakított kézzel tekerős mosó gépezet. Ebbe is ugyanúgy kellett felülről beletölteni, majd csappal leereszteni a vizet, de nem motor forgatta, hanem mi a kezünkkel. Tudom, hihetetlen, de még a legkisebb gyerekünk is tudta tekergetni.

Most már egy éve újra automata mosógéppel mosok. Azért a jó öreg forgatag megvan tartalékban. Jó szolgálatot is tett múlt télen, mikor elfagyott a vízvezeték. Nem estem túlzottan kétségbe, hiszen tudom, hogy ha kell, akár kézzel is menne.

A teregetésről és a szárításról majd külön bejegyzést fogok írni.

Tipp: 1. Becsüld meg, hogy van automata mosógéped! 2. Gondolj dédanyádra, akinek tutira nem volt. 3. Legközelebb ha beraksz egy ruhát a szennyes-kosárba, kérdezd meg magadtól: ez tényleg „szennyes”?