Áldás a bejövőnek

Ha megkérdezünk nőket arról, melyik a kedvenc helyiségük az otthonukban, valószínűleg ilyesmi válaszokat fogunk kapni:

A konyha! A ház szíve, ahol a főztömet eszik a szeretteim. - A nappali! A társasági élet központja, ahol összegyűlik a család és a sok jó barát. - A háló! A nyugalom szigete, ahol szerelmesen együtt lehetünk, és persze ki is pihenhetem magam. - A műhely/dolgozó/kézműves-sarok! Csak az ÉN területem, itt alkotok, önkifejezek, itt igazán önmagam vagyok. - A fürdő! A felfrissülés, relaxálás, megtisztulás, megújulás szigete.

Egészen biztos vagyok benne, hogy senki sem említené meg az előszobát. Az előszoba olyan megtűrt szükséges valami, mint a szegény rokon a családban. Szükséges, mert kell egy szerencsétlen helyiség, ahová belépünk, ami átmenetet képez a kint és a bent között. Sokan csak felraknak a falra egy fogast, ahová az érkezők ledobhatják a kabátjaikat, aztán ennyi. Néhol akad egy cipős-szekrény vagy egy nagyobb tükör is. Az esernyőtartó meg a kalaptartó már inkább luxusnak számít.

Pedig nagyon is nem mindegy, milyen az a helyiség, ahová mi magunk, illetve vendégeink először lépnek be. Itt szerzik rólunk az első benyomásokat. Mert akárki akármit mond, igenis fontos az első benyomás, ami igazából nem is az előszobában, hanem még korábban keletkezik.

Vegyük rögtön szemügyre a bejáratot. Jobb esetben van egy szép előkert, virágokkal-bokrokkal, de én most igyekszem magára a lakásra szorítkozni. Szóval mi a legeslegelső pont, ami a külső tér és a magántér határa? Bizony, a bejárati ajtó.

Sokak számára csak az a fontos benne, hogy biztonságos legyen, az esztétikumról el is feledkeznek. Eleve jó, ha kétrétegű, azaz van egy külső ajtó, ami a hang- és hőszigetelést, valamint a védelmet látja el, és van egy belső ajtó, ami üveges, így átereszti a fényt. Aztán jöhet a díszítés. Egy évszaknak-ünnepnek megfelelő koszorú vagy virágcsokor nagyon fel tudja dobni a hangulatot. Ha meg egy „Isten hozott” vagy egy „Áldás a bejövőnek” feliratot is biggyesztünk ide, az felteheti a pontot az i-re. Hoppá, bocsánat, a lábtörlőről elfeledkeztem. Ami sok helyütt csak egy ronda gumiszőnyeg, de nekem sokkal jobban tetszenek a háncsból készült darabok, még akkor is, ha azok hamarabb tönkremennek, mint a praktikus, de csöppet sem esztétikus társaik.

Lépjünk be végre az előszobába, ami ideális esetben akkora, hogy ott le tudunk ülni egy kis sámlira legalább cipőt húzni (én a lépcsőre szoktam). A panellakások egyen-tükre helyett szemet gyönyörködtetőbb egy faragott keretes, míves darab. Előszobafal... A szocreál idők „csodálatos” terméke furnérból. Mennyivel kellemesebb látvány ehelyett egy régi népies fogas. Szakemberek azt tanácsolják, hogy ide a könnyen tisztítható hidegburkolat a nyerő, bár én akkor is leraknék a földre egy színes rongyszőnyeget. Nálunk a sapkák-sálak-kesztyűk fonott kosarakban vannak a földön, és ide dobom be a szomszéd gyerekek által nálunk felejtett vízipisztolyt, babát, mesekönyvet.

Az előszobák sötétek... Sajnos általában igen, de falak áttörésével, üvegtégla berakással, az innen nyíló ajtók beüvegezésével segíthetünk a gondon. Logikus megoldás a szűk, sötét tér miatt a világosabb falfestés vagy faburkolat, bár szerintem vidám színekkel is elérhető a megfelelő hatás. A lényeg, hogy mi is, és vendégeink is örömmel lépjenek be hozzánk.

Tipp: Nézd meg jól a bejárati ajtódat és az előszobádat! Ha úgy érzed, némi hangulatváltásra szorul, koszorúval, ajtódísszel, színekkel dobd fel egy kicsit, hadd örüljenek a vendégeid és te magad is.