Ezt a kérdést mindannyian megkaptuk
gyerekkorunkban. Míg a fiúknál a klasszikus „tűzoltó, rendőr,
mozdonyvezető” a leggyakoribb válasz, addig a lányok arról
álmodoznak, hogy hercegnők lesznek (micsoda szakma!), óvónénik
vagy fodrászok.
Arra már nem emlékszem, mit is
válaszoltam piciként erre a kérdésre (talán a villamosvezető
rémlik), de nyolcadikban már író, újságíró és lakberendező
akartam lenni. Ha ezt már 14 évesen tudtam, miért kellett több
évtizedet várnom a megvalósításra? Miért van az, hogy sokan nem
azt a hivatást választják maguknak, amire valóban hivatottak?
Úgy veszem észre, a szülők nagyon
nem veszik komolyan a gyerekek álmait, és olyan pályát akarnak
rájuk erőltetni, ami megfelel a társadalmi normáknak vagy a
családi tradícióknak, egyszóval mindennek, csak magának a
gyereknek nem.
„Menjél ügyvédnek, azok jól
keresnek. Beveszlek a családi vállalkozásba, legjobb volna neked ehhez a
pénzügyi vagy a közgáz." Hány olyan ember van, aki szülői
nyomásra választ pályát, és nem saját akaratából...
„Apám akarta, hogy jogász legyek. A
családi hagyományt viszem tovább és orvosnak tanulok. Mint az
anyám, én is tanárnő leszek.” Kérdés persze, hogy miért megy
bele egy fiatal abba, hogy a szülei döntsenek helyette, és nem
saját maga.
Most nézz szét a környezetedben, és
vedd sorra a nőismerőseidet. Közülük is azokat, akik épp nem
háziasszonykodnak-babáznak, hanem akik (akár munkahelyen, akár
otthon) dolgoznak. Vajon közülük hányan csinálják azt, amit
anno 14 vagy 18 évesen választottak? A legtöbben megszerzünk egy
diplomát, mert az ma már kell, anélkül nem ér semmit az ember.
Aztán, magyarán szólva, a hátsó felünket kitörölhetjük vele.
Tele van az ország állástalan diplomásokkal. Tele van az ország
boldogtalan diplomással, akik valamilyen multicégnél robotolnak,
és még szerencsések, ha legalább jól megfizetik őket, de a
„lelkük a vállalatot illeti meg”...
Vannak viszont, akik a babázás közben-után
gondolnak egy nagyot, és változtatnak. Talán épp azért akkor,
mert gyerekeit figyelve az ember is újra kicsit gyerek lesz, és
akkor jut eszébe a régi álom. A szerencsésebbje-ügyesebbje meg
is valósítja gyerekkori álmait: cukrászdát vagy családi
napközit nyit, babahordozós tanfolyamot szervez, otthonában hajat
vág, nyelvet tanít, ékszert készít vagy szőnyeget sző, blogot
vagy könyvet ír...
Így lesz szakmából hivatás,
állásból örömmel végzett tevékenység.
Tipp: Te azt a
munkát végzed, amiről gyerekként álmodtál? Hivatásod van, vagy
robotként dolgozol? Gondolj ebbe bele, és ha kell, változtass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése