Szép vagyok!

Szép vagyok. Elégedett vagyok a külsőmmel. Jó csaj vagyok...

Vajon hány nő mondogat ilyeneket magában vagy akár hangosan a tükör előtt állva? Nem hiszem, hogy rengeteg...

Ha felkelés után, kócos hajjal, karikás szemekkel, vagy fürdés előtt, tök pucéran, narancsbőrösen az ember egyáltalán bele mer tekinteni abba a bizonyos őszinte (túl őszinte!) foncsorozott üveglapba, tuti negatív mondatok hagyják el a száját:

Már megint egy újabb ősz hajszál. Már megint egy újabb ránc. Már megint az ezredik szarkaláb. Lóg a mellem. Pici a cicim. Nagy a hasam. Löttyedt a seggem.

Nem hiszem, hogy él e hazában olyan nő, akinek a fentiek közül legalább az egyiket ki ne mondta volna már. Sőt, gyanítom, hogy ezeknél jóval többet is. Van, aki folyamatosan ostorozza magát a (szerinte) előnytelen külseje miatt, és közben önértékelése szép lassan a béka hátsó fele alá kerül.

De miért van az, hogy az ember (már persze ha nőnemű) egyik nap istennőnek látja magát a tükörben, a másikon viszont csúf banyának? Nem létezik, hogy a ráncok meg a narancsbőr változnának meg hipp-hopp, inkább csak a hozzáállás. Nem lehet (De, igen!), hogy mindez semmi máson nem múlik, mint a belső békén és a lelkiállapoton?

Azért ebben a férfiak is ludasak. Már persze azok, akik nem dicsérik a párjukat, vagy legalábbis nem eléggé (Hmmm, vajon egy nőnek mi számít elégséges dicséretnek?). Mert az „Ugye hogy milyen kövér vagyok?” kérdésre, kedves urak, a „Hát, meglehet...” válasz nem igazán tűnik a legmegfelelőbbnek.

Én például nagyon nem voltam megelégedve a fenekemmel, mindig is az volt a testrészeim közül a mumus. Amióta a párom folyton dicsér, hogy milyen jó a seggem, kezdek vele szép lassan megbékélni. Szóval azt a bizonyos tükörben látott képet nemcsak a mi hozzáállásunk, hanem a párunké is erősen befolyásolja.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem... Ha nem is a legszebbnek, de szépnek igenis szeretnénk magunkat érezni.

Néztetek már tükörben közvetlenül egy csodálatos szeretkezés után? Akkor, zilált hajjal, elmaszatolódott sminkkel is istennőnek látjuk-érezzük magunkat. Valahogy ezt kellene megőrizni a mindennapokra is...

Tipp: Nézz a tükörbe, és ezúttal ne a negatívumokra koncentrálj! Keresd meg magadon azokat a részeket, amit tetszenek. Ezeket sorra véve már kialakulhat magadról egy vonzó összkép.