Aggódó anyák

A mai szülők többsége túlfélti a gyerekeit, ez bizonyított tény. Elég csak kimenni az utcára és körbenézni. Nézzünk csak egy pár példát!

- Pár fokot hűl a hőmérséklet, már nem tűz a nap, és feltámad egy kis szellő, máris felbukkannak az utcán a sapkás gyerekek. Ősszel-tavasszal, amikor a hőmérséklet kábé annyi, mint bent a házban, sapka. Tíz foknál már sál, kesztyű és bundagatya. De mit fognak akkor hordani, ha mínusz tíz lesz? Mivel nincsenek hozzáedzve, jön a meghűlés. A sapka téli ruhadarab, szerintem, mínuszokba való.

- Apropó, benti hőmérséklet. A lakás túlfűtve, nehogy szegény gyerek megfázzon. Pedig ha ebből a szaunából megy ki az utcára, garantált a megfázás. Sokkal egészségesebb az alacsonyabb hőfok, nappali térben mondjuk 18, fürdőben 20, hálóban bőven elég a 16.

- Gyerek teker a bicajjal, szülő rohan utána, gyerek robog a játékmotorral, szülő kétségbeesetten igyekszik utolérni, ordít, hogy álljon meg, gyerek fut az utcán, a szülő: „Ne fuss, mert el fogsz esni!” Remekül teremt a szavaival, a gyerek elplaccsan, a szülő meg: „Na ugye, megmondtam!” Jobb lenne bízni a gyerekünkben, hadd szaladgáljon, hadd robogjon, oké, biztos, hogy néha elhasal, aztán majd csak eláll egyszer.

- Apropó, elesett gyerek. Szülő odarohan, arcán kétségbeesés, jajong, szórja a gyógypuszikat, stb. Miközben lehet, hogy ha hagyná, a gyerek magától felállna és menne tovább. De ha látja az aggódó szülőt, akkor rájön, hogy hoppá, nekem most bömbölnöm kéne – és meg is teszi. Amikor az én gyerekeim estek el, és nem rohantam oda hozzájuk egyből, láttam sok járókelő arcán, hogy mennyire kegyetlennek tart. Nem lehet, hogy csak az életre neveltem őket?

- A bibikre, főleg a kis karcolásokra egyébként egyáltalán nem kell ragtapasz.

- Manapság a boltok tele vannak a gyerekek biztonságát óvó kütyükkel. Asztal sarkára sarokvédő, gyerek fejére bukósisak, csúszásgátló, stb. Mindentől meg akarják védeni a gyereket, pedig ezzel pont az ellenkezőjét fogják elérni. Egyszer lekerül róluk a sisak, egyszer fognak olyan helyre menni, ahol bizony a sarok éles, akkor mi lesz? Sokkal jobb kicsiben megtapasztalni egy kis koccanást, az elcsúszást, mint később nagyban.

A túlzott aggódás, az eltúlzott féltés számomra nem a szeretet szinonimája. Minden az szülő bizonytalanságát jelzi, azt, hogy nem bízik magában, és ami még rosszabb, nem bízik a saját gyerekében. Vajon milyen felnőtt válik abból a gyerekből, aki nem érzi, hogy a szülei bíznak benne?

- Nemcsak bizalom kellene, hanem elengedés is, persze szép fokozatosan. A totyogósoknál úgy, hogy hagyjuk mászni, jobb esetben fára, de legalább a mászókára, és nem mi rakjuk fel oda kézen fogva, hanem szépen ő küzdi fel magát kapaszkodva. És aztán nem állunk alatta kétségbeesett ábrázattal. Úgy vélem, ahová a gyerek saját erőfeszítéssel képes volt önmaga felmászni, onnan le is fog tudni jönni.

- Elengedés a nagyobbaknál az óvodába, iskolába, táborba, bármilyen közösségbe, ahol a gyerek szülő nélkül lesz. Ha érzi, a szülő mennyire fél, természetes, hogy benne is ez lesz. A tiltás pedig csak ellenállást szül. Van, akinek azt sem engedik meg, hogy másnál aludjon. Pedig milyen jó dolog, ha belepillanthat más családok életébe, eltérő értékrendeket tapasztal, különös szokásokat. Ez nem összezavarja, inkább színesítheti az életét, és persze önállóságra nevel.

- A kamaszoknál pedig engedni bulizni, pasizni, csajozni. Nem a féktelen tivornyákat támogatom, de az egészséges fiú-lány viszonyt és a vidám, zenés, barátkozós együttléteket egyértelműen. Akit sehová sem engednek el, az előbb-utóbb fellázad, és ennek a szülő-gyerek viszony látja kárát.

- Egyáltalán: hagyjuk, hogy egyedül csináljon dolgokat! Már egy 3 éves is kiválóan tud kenyeret kenni, és ha néha bénázva is, de fel tud öltözni. Nem kell helyette kicsomagolni a túrórudit, nem kell nekünk ráadni a kabátot. Hadd bíbelődjön a csomagolással, a cipőfűzővel, akármivel. Ehhez persze sok türelem kell, és persze a már fent említett elengedés.

Akit a szellőtől is óvtak, az az első komolyabb széllökéstől összeomlik. Akit hagytak, hogy hozzáedződjön a szélhez, az a legerősebb viharban is erős tud maradni.

Tipp: Vizsgáld meg a gyermekedhez való viszonyodat! Mennyire vagy aggódó avagy elengedő anya? Ha túlféltő vagy, próbálj rájönni, mi lehet ennek az oka a mélyben!