Az ellentétek vonzzák egymást

Van egy fura szokásom. Amikor magazin kerül a kezembe, meg szoktam nézni az apróhirdetéseket is. Igen tanulságos látleletei hazánk társadalmának ezek a rövidke szövegek: hogy ki mit tart fontosnak magáról elárulni, és ki mit vár a jövendőbelijétől. Szoktam is derülni az olyan kifejezésen, mint szenvedélymentes (ezek szerint unalmas szerető?) vagy jól szituált (magyarul gazdag pasit keres). Érdekes: a nők sohasem kövérek, csak molettek vagy arányosan teltek, és a férfiak valahogy előszeretettel hangsúlyozzák, micsoda villájuk, luxusházuk vagy menő állásuk, vállalkozásuk van. 
Amiért most ezt az apróhirdetős példát igazából felhoztam az az, hogy azt vettem észre: igen gyakran akarnak az emberek olyan párt, amilyenek ők maguk is. „Hozzám hasonló hölgyet/úriembert keresek.” Nos, azon fogok most egy kicsit tűnődni, hogy miért szeretne valaki olyan embert maga mellé társnak, mint saját maga.
Vajon én szeretnék magamnak egy Réka-szerű fazont társnak? Nem őrülnék meg, ha a saját klónommal kellene együtt élnem?
Lehet, hogy rosszul emlékszem a fizikaórákra, de mintha mi az iskolában azt tanultuk volna, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ugye mindenkinek megvan a kép: az azonos pólusú mágnesek folyton kerülgetik egymást, de sosem találkoznak. Akármikor akar az egyik a másik felé közeledni, az eltaszítja magától.
Amikor viszont ellentétes pólusú mágnesekkel kísérletezünk, azok rögvest összecuppannak. Elég egy bizonyos távolságra közelíteni őket, érezni lehet a vibrálást, és azonnal megtörténik az egyesülés.
Szerintem az ideális párkapcsolat hasonlatos a mágnesekhez, de két fontos dologra azért oda kell figyelni. Az egyik mágnes csak akkor kezdi el vonzani a másikat, ha elég közel kerülnek egymáshoz. Tehát valahogyan csak be kell kerülni az illető bűvkörébe, és itt azért nem árt, ha találunk némi közös pontot, hasonló érdeklődést, stb.
A másik meg, hogy a teljes összenövés nagyon nem egészséges. Jó érzés, hogy Én-ből és Te-ből Mi leszünk, de nem szabad, hogy a Mi teljesen átvegye az uralmat, és megszűnjön a két önálló személyiség. 
Az az ideális, mikor elég közel van egymáshoz a két fél, de szuverenitásuk megmarad, és azt a bizonyos vibrálást fent tudják tartani. Mind testi, mind akármilyen más szinten.
Az nagy kérdés, hogy ha különböző emberek kerülnek össze, a mindennapi életben hogyan fognak ők boldogulni? Egyik pacsirta, másik bagoly. Egyik metálos, másik népzenés. Egyik csendesen olvasna, másik zajosan bulizna. 
Néhány kulcsszó:
Tolerancia: Viseljük el a párunk hülyeségeit, akármennyire furának is tűnnek nekünk. Igenis van, akit a fantasy regények érdekelnek és búvárkodni imád. Mint ahogyan olyan különös emberek is léteznek, akiknek a hastánc és az asztrológia a mindenük.
Alkalmazkodás: Menjünk el vele koncertre, cserébe vegyen ő részt a mi önmegvalósító kurzusunkon.
Közös nevezők: Avagy hagyjuk a másikat békén a hobbijában egyedül, de keressünk néhány közös pontot. Oké, ő nyugis nyaralást akar a hegyekben, mi meg mozgalmasat a tengerparton. Akkor legyen a nyaralásban tengerparti buli és hegymászás kettesben is. És a végén egy közös séta a parton a naplementében. (Vagy ez már túl nyálas?)
Kommunikáció: Ez a két ellentét csakis úgy tud közeledni, ha megtalálják a helyes kommunikációt. A közös nyelvet, ahogy megérthetik azt a fura fazont, aki néha mintha másik bolygóról jött volna.
Amúgy tényleg más bolygóról jöttünk, a nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról. Más megközelítés szerint a nők a Holdról, a férfiak a Napról. Attól még szerethetik egymást és sok igyekezettel jó páros válhat belőlük.
Tipp: Vizsgáld meg a kapcsolatotokat! Ti inkább a közös érdeklődés és a párhuzamok mentén szerettetek egymásba, vagy nagyon is különbözőek vagytok, és nálatok az ellentétek vonzották egymást?