Császármetszés

Az egyáltalán nem fejedelmi megoldás

Manapság két divatirányzat él egyidejűleg a kismamák körében. Az egyik a természetes, háborítatlan szülés, otthon vagy baba-mama-barát kórházban, beavatkozások nélkül, kádban vajúdva, apa támogatásával, stb. Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én is ennek vagyok a híve. Na nem divatból (eleve furcsa nekem, hogy valaki a saját szülésénél divatirányzatokat követ), hanem a természetesség okán.

A másik irányzat pedig a császármetszés, ami mellett sokan egyáltalán nem egészségügyi okok miatt döntenek. Mostanság (különösen a sztárok körében) az lett a trendi, ha egy nő megcsászároztatja magát. Őket aztán nemcsak a smink vagy a ruházat, hanem a szülés terén is sokan követik.

Megpróbálom összeszedni a leggyakoribb érveket az előre programozott császár mellett. Az első és leggyakoribb: félelem a szülési fájdalmaktól.

Na már most, nekem volt egy császármetszésem, és ezúton üzenem mindenkinek, hogy a császár utáni fájdalom ezerszer borzalmasabb, mint a szülés közbeni fájdalom. Egy szülés órákig, vacakabb esetben fél-egy napig tart, addig kell a fájdalommal megbirkóznunk. A császár után viszont napokig eltart a fájdalom! Ez egy hasi műtét! Én konkrétan egy hétig alig bírtam megmozdulni. Első nap a kórteremben lévő mosdóig alig tudtam elvánszorogni, a látogatóimhoz már meg se kíséreltem kijutni. Minden egyes apró mozdulatra belenyilallt a hasamba a fájdalom. Pedig ha ott van az emberrel az újszülött (márpedig én aztán nem voltam hajlandó leadni a csecsemősöknek, magam akartam róla gondoskodni), akkor ott bizony meg kell mozdulni. Babát felemelni, arrébb tenni, szoptatni, pelenkázni... Mind-mind egy-egy kínhalál a testnek. A köhögésről ne is beszéljünk, egy tüsszentés pedig egyenesen horrorisztikus élmény, mintha leszakadna a hasfal. Az másik téma, hogy a szobatársnőmmel folyton röhögtettük egymást, ezért minden nevetésnél ott volt a nyilallás, de ez persze már a saját hülyeségünk.

A másik ok a test szépségének megmaradása, mert hogy a hüvelyi szülésnél az altesti tájék annyira kitágul, hogy akár maradandó is maradhat ez az állapot. És mi lesz akkor a szex élvezetével? (Zárójel: Ma már erre létezik intim lézer, már annak, akinek van erre pénz e és gusztusa.) A császármetszésnek viszont van egy hege. Ami először kegyetlen ronda, szerencsére később elhalványul. A régi műtétekhez képest, amikor függőleges irányban vágták keresztül a hasat, tényleg jobb a helyzet, bár azért meg kell mondani, örökre ott marad. Ráadásul a varrásnál összehúzzák a bőrt, ezért fölötte kibuggyan a hús, tehát ágyő kockás izmok és lapos has.

Szóval, a fentiek fényében el nem tudom képzelni, valaki hogyan választhatja ezt a megoldást önként a természetes szülés helyett.

Epidurális érzéstelenítés esetén (ami az előre tervezett műtéteknél szokásos) legalább kezébe veheti az anya a babát és ott lehet vele az apa is, bár azért ez is nagyon mesterséges megoldás. De még mindig jobb, mint az altatásos (amit legtöbbször sürgősségi császárnál alkalmaznak), ami alatt a mama semmit sem tud magáról, utána is órákba telik, mire magához tér, és akár fél nap is eltelhet, mire a karjai közé kapja az újszülöttet.

Abban is különbséget kell tenni, hogy valaki csak úgy passzióból választja-e a császárt, vagy valamilyen sürgős, előre nem látható oka van. Persze ebben az esetben sokkal inkább elfogadható a döntés, bár az is kérdés, az orvosok mit hoznak fel alapos indoknak. Nálam 5 gyerekből 2-szer rátekeredett a köldökzsinór a baba nyakára. Az elsőnél azonnal császár lett belőle. A másodiknál a bába megoldotta a dolgot.

A kórházak annyira be akarják tartani a protokollt, hogy ennek következménye a császármetszések kimagaslóan nagy aránya. Mivel manapság az is divat lett, hogy szövődmények, maradandó károsodások, pláne halál esetén bepereli a páciens (vagy annak családja) az orvost, ezért ők szereik minél jobban bebiztosítani magukat, és ennek egyik eszköze a császár. Megelőzhető vele a vállelakadás vagy a köldökzsinór-rátekeredés miatti oxigénhiányos állapot.

Szerintem a császármetszésnek nemcsak testi, de lelki hátrányai is vannak. Ilyenkor sem a baba nem éli át a szülés minden fázisát, és az anya sem szül, csak megtörténik vele a dolog. Nem aktív résztvevője ennek a folyamatnak, csupán elszenvedője. Még spirituálisabb szinten: a szülés és születés egy beavatás, amitől a császármetszés megfosztja mindkettejüket.

Nem mondom tehát, hogy esetenként ne lenne a császár indokolt, a baba és/vagy a mama életének megmentése érdekében egyértelmű, hogy inkább ez, mint a halál. De csak ilyenkor. Minden más esetben ott van a Jóisten által nagyon szépen kitalált természetes szülés.

Tipp: Neked (vagy barátnődnek) volt császármetszése? Tapasztaltad-e a fenti hátrányokat? Ha mindkettőt átélted, melyik módon szülnél újra?