Megőrizni a nyár ízeit

Anasztázia óta tudjuk, hogy a legjobb, ha az ember úgy eszik, ahogyan lélegzik. Amikor úgy érzi, ennivalóra van szüksége a testének, kimegy a kertbe (saját családi birtok, tele zöldséggel, gyümölccsel, magvakkal), és leszed egy kis ezt, lecsippent egy kis azt. Az ember azonban sajnos nem olyan, mint a teve, hogy elraktározza hosszú időre a táplálékot a testében. Télen pedig ugye köztudomású, hogy kis hazánkban nem igazán terem meg semmi a dércsípte kökényen meg galagonyán kívül (kivéve a boltban termett banánt meg narancsot...).

Az ember tehát a történelmi idők óta próbálkozik az ember azzal, hogy el is tegye azt télire, ami megtermett nála.

Az egyik legősibb módszer az aszalás. Aszalt szilva, alma, barack, nyami! Ma már mindenféle hiper-szuper aszalógépeket gyártanak, de a legegyszerűbb egy keret a teraszra. Két fontos tényező szükséges a kedvező folyamathoz: légmozgás és árnyék. Bár napon illetve a meleg aszalógépekben gyorsabban száradnak a gyümölcsök, de a közvetlen napfény és a magas hőmérséklet károsítja a beltartalmat. Nemcsak az ember szereti az aszalt gyümölcsöt, hanem például a darazsak is, ezért hálóval érdemes előlük védeni. A gombákat, almákat karikára lehet szelni, és rúdra fűzve fellógatni.

Nagyanyáink meghatározó nyári tevékenysége a befőzés volt. És igen, főleg az érettebb korúak foglalkoztak ezzel, nem véletlen a név: „Nagymama lekvárja”. Színia erről úgy ír, hogy az idősebb kor velejárója az energiák besűrítése, a befőzésnél meg ugye pontosan ez a célunk, hogy x kilónyi gyümölcs ízét sűrítsük bele néhány üvegbe. Apropó gyümölcsíz, emlékeztek a „hitlerszalonnának” csúfolt finomságra? Méltatlanul eltűnt a boltokból, talán érdemes ilyet is házilag készíteni.

A befőzésnél többféle módszert is alkalmazhatunk, van cukorszirupos és összerottyantós, nedves vagy száraz-dunszt is. A nátrium-benzoát remélem már a múlté, helyette késhegynyi szalicil bőven elég ahhoz, hogy ne buggyanjanak meg a finomságok. A természetesebb táplálkozás hívei még ezt is kihagyják belőle, mondván, maga a cukor is konzervál. Volt időszak, hogy én is így tettem, de sajnos egy része mindig megpenészedett, akármilyen erősen is zártuk le a fedőket, és tisztogattuk el az üvegeket.

Az üvegeket ki lehet előtte főzni, sütőben fertőtleníteni – én egyszerűen forró vízben elmosom őket. A kupak nehezebb dió, tisztítani a csavaros részét nem túl könnyű, és itt könnyen meg is lazulhat, ez is oka lehet a megromlásnak. Egyébként a nagyon öko-biók még cukrot se raknak bele, legfeljebb ha túl savanyú a gyümölcs, a felbontáskor egy kis mézet kevernek hozzá.

Életemben egyszer csináltam 24 órás, szinte betonkeményre sűrűsödött szilvalekvárt, de azt mondtam, soha többé. Egy lekvár sem éri meg, hogy egy napig kavargassam! Amúgy se nagyon szoktam őket hosszasan főzögetni, inkább csak összerottyantom, míg jó megpuhul, nekem nem fontos, hogy teljesen egyneművé váljon, úgy is finom. Ha nem lesz lesz a kívánt sűrűségű, leszűröm, és ami lecsöpög, abból szörp lesz. A sárgabarack- és a szilvaszörpöm isteni lett!

Lehet még olajban tartósítani, például medvehagymát, uborkát kovászolni, vagy káposztát sóval vagy ecettel savanyítani.

A húsfélék tartósításáról vegetáriánusként nem írok, úgyis mindenki hallott már sózott heringről, füstölt szalonnáról, padláson lógó hurkáról, kolbászról, kis gömböcről.Anyáink pedig már a mélyhűtőre esküdtek. A fagyasztóba el lehet tenni nyers magozott meggyet, málnát, tisztított, felaprított zöldbabot, kifejtett babot. Télen pedig készülhet a tejfölös bableves meggyes pitével.

A mi korosztályunknak azért jó, mert mindezeket a tudásokat felhasználva a lehető legváltozatosabb módon tartósíthatjuk az élelmet, megőrizve így a nyár ízeit.

Tipp: Készíts aszalt szilvát, baracklekvárt, meggybefőttet! Legyen teli a kamrád szebbnél szebb lekváros- és befőttes üvegekkel! Milyen jó lesz majd ezekből télen lakmározni!