Testkép

Minden anya és férj számára ismerős látvány: A lány vagy a feleség áll a tükör előtt, iszonyatosan kritikus tekintettel szemlélgeti önmagát, majd kijelenti: „Vastag a combom! Túl nagy a hasam! Mekkora már a seggem?!”

És az anya vagy a férj értetlenül nézi, mert ő egy arányos alkatú lányt, nőt lát – aki viszont egész mást lát a tükörben. És a kívülálló nem érti: Hát nem lát? Nem jól lát? Nem úgy látja saját magát, mint én, az anya vagy a férj? A válasz meglepő, de igaz: Nem!

Bizonyított tény, hogy az emberek egészen másnak látják önmaguk testét, mint bárki, aki rájuk néz. Ezt hívják „testkép”-nek, ami sokszor annyira extrém módon torzulhat, hogy anorexia alakulhat ki. Amikor hiába 40 meg 30 kilós az illető és már zörögnek a csontjai, önmagát mégis túl kövérnek látja.

Amúgy meg: honnan jön ez a „túl nagy, túl dagadt” kifejezés? Mihez képest? Az átlaghoz? elváráshoz? És kinek az elvárásai ezek? A társadalomé? A férjé? Magáé a nőé? Egyáltalán: miért is kellene bárki elvárásainak megfelelnünk?

Az igazság az, hogy a férfiaknak a nőkkel szemben, illetve a nőknek önmagukkal szemben támasztott elvárások között ég és föld van.

Végeztek egyszer ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes kísérletet. Nőket kérték meg, hogy egy számítógépes programmal rajzolják meg az az alkatot, amilyennek saját magukat érzik. Meglepő (vagy a fentiek tükrében talán mégsem olyan meglepő) módon a nők sokkal teltebbnek rajzolták meg önmagukat, mint amilyenek a valóságban voltak! A következő lépés az volt, hogy rajzolják meg, szerintük milyen az (a férfiak vagy a társadalom által elvárt) ideális testalkat. A kísérletben résztvevő nők sokkal soványabb alakot rajzoltak, mint a valódi nőideál!

Érdekességképp teszem hozzá, hogy egy fordított kísérletben a férfiak sokkal nyápicabban látták magukat, mint a valóság, és az ideális férfit kigyúrt izomállatnak rajzolták meg, miközben felmérések igazolják, hogy a nők valójában sokkal átlagosabb alkatú férfiakat tartanak ideálisnak.

Nemrégiben egy ismerősöm feltett a fb-ra 10 fotót, 10 szép nőről. Voltak közöttük soványak és kövérek, a skála piszkafától a kis gömböcig terjedt. És ő megkérte az ismerősöket: szavazzanak, nekik melyik tetszik a legjobban. Az eredmény: a legtöbben a közepesekre szavaztak, de a nők úgy általában a kicsit vékonyabbakra (3, 4, 5), míg a férfiak a kicsit teltebbekre (5, 6, 7) inkább. Az érdekes volt, hogy az egyes számú vékonykára senki sem tette le a voksát viszont a legtöltöttebb galambot több férfi is dicsérte. A nők többsége meglepődik, hogy a férfiaknak ez a „van rajta mit fogni” alak tetszhet.

Honnan jön az eltorzult testkép? Szerintem a kívülről belénk nyomatott mintákban lehet elsősorban keresni az okot. Ha a magazinokat megnézzük, mindenünnen tökéletes alakú (és bőrű, fogú, stb.) modellek mosolyognak ránk. Már kislány kortól ott a Barbie-baba, akinek lehetetlen testarányai a valóságban nem is létezhetnének, és a férfiak egyáltalán nem tartanák vonzónak, ha igazából egy ilyen nő jelenne meg előttük. A kifutókon csupa csontkollekció vonul (megjegyzem, ami még ennél rosszabb, mint mosolytalanul, a pofával), sehol egy kerekded csípő, egy gömbölyded pocak.

A nő fura szerzet. Hiába ismeri el, hogy hát igen, azért a Barbi-baba eléggé túlzás, meg hogy a manökenek tényleg extrém vékonyak, és hiába tudják az agyukkal, hogy a fotómodellek a kiváló fényképezés, a sok smink és a photoshop miatt néznek ki úgy, ahogy, ez akkor is mélyen beléjük épül.

A megoldás: nem kell Barbie-t venni, nem kell magazinokat nézegetni. És főleg: az anyák és a férjek dicsérjék sokat a lányukat ill. párjukat, mert a kívülről kapott elfogadás erősíti az önelfogadást.

Tipp: Állj a tükör elé, nézd meg magadat, és fogalmazd meg, milyennek látod a tested. Aztán kérd meg a párodat, hogy tegye meg veled ugyanazt. Ugye, hogy más a két testkép?