Minek nevezzelek?

Sokaktól hallom, hogy nem gondolnak ki nevet a gyereküknek előre, hanem megvárják vele a születését. Azt mondják, majd ránéznek akkor, és a baba szemébe tekintve megérkezik annak neve is. Esetleg még pár napot ráhagynak, és csak azután döntenek a névről. Hogy közben majd megismerik valamennyire a gyermeket, és akkor könnyebben találnak olyan nevet, ami illik hozzá.

Nos, én mindig is csodáltam ezt a hozzáállást. Meg azt is, amikor valaki nem akarja hogy előre elárulják neki, milyen nemű kisbaba van a pocakjában. Az igazság az, hogy én csakis azért mentem el ultrahangra, mert iszonyatosan izgatott voltam. Nagyon tudni akartam, fiam lesz-e vagy lányom (utóbbiak végül 4:1-re nyertek). Most az ultrahang ilyen meg olyan káros hatásairól nem elmélkednék – nálam a kíváncsiság nagyobb úr volt, mint az egészség-tudatosság. Szegény fiam, mennyire zokogott, mikor kiderült, hogy öccse helyett újra húga lesz...

Van persze praktikus oka ennek a kíváncsiságnak. Ha már tudjuk, hogy lányt várunk, lehet rózsaszínűre festeni a babaszobát, ha pedig trónörökös érkezik, vásárolhatjuk a kék rugdalózókat. Olyanról viszont hallani nem egy sztorit, hogy az ultrahang tévedett. A legjobb az ilyen koppanást megelőzendő semleges színű falakat, bútorokat, ruhaneműket tervezni. Amúgy se túl nyerő szerintem, ha egy babát nagyon erőteljesen várnak valakinek, konkrétan lánynak vagy fiúnak. Főleg, ha direktbe ellenkező neműnek , mint amilyen aztán tényleg. A pocakban talán elegendő úgy hívni: Babus.

Igazából én már akkor tudtam, hogy fogják hívni az épp aktuális pocaklakót, amikor még azt se tudtam, fiú-e vagy lány. Sőt, valójában még az előtt, hogy egyáltalán megfogant volna. Egyszerűen jött az adott név, nem sokat variáltunk rajta. Egyedül Ilusunk volt az, aki jó ideig Sólyomként emlegettünk, majd miután megtudtuk, hogy lány, a meglévő Tündér név mellé később súgott magának egy másodikat, az Ilonát.

Vannak, akik követik a régi megrögzült hagyományokat, és egyszerűen valamelyik felmenő, többnyire nagypapa-nagymama, vagy közvetlenül a szülő keresztnevét adják, méghozzá az olyan klasszikus neveket, mint Mária vagy Éva, József vagy László. Ilyen az is, ha egy népszerű történelmi hős vagy irodalmi alak nevét kapja a bébi: Toldi után Miklós,, Zrínyi után Ilona.

Népszerűek manapság az ősi magyar nevek (nálunk is ez volt az alap), de ma már nemcsak az ismertek, mint Zsombor vagy Réka, Levente vagy Tünde, hanem egész furcsák is, mint pl. Szüvellő vagy Tonuzóba (Hallottatok már bárkiről, akit így hívnak?).

Bizonyos körökben viszont épp az a divat, hogy a gyerek minél kacifántosabb, idegen hangzású nevet viseljen. Így van ma sok Dzsennifer és Dzsesszika, meg Rikárdó és Krisztofer.

A névadás korról korra változik. Az idősebb hölgyeket Katalinnak, Erzsébetnek vagy Zsuzsannának, a férfiakat Istvánnak, Jánosnak meg Sándornak hívják. A mi negyvenes korosztályunkban a nők Andrea, Judit vagy Krisztina, a pasik a Zoltán, Gábor vagy Attila nevekre hallgatnak. A mai gyerekek körében pedig az Anna, Jázmin, Luca és Zsófi, illetve a Bence, Máté, Gergő és Marci a legnépszerűbbek.

Nem árt, ha a választott név szép jelentésű, lehet akár konkrétan is, mint pl. nálunk Virág meg Csillag, vagy idegen nyelvből fordítva: Flóra meg Stella. Ma már egészen hétköznapi köznevekből is lehetnek tulajdonnevek: Bodza, Gesztenye, Málna – ilyen nevű kislányokat én is ismerek.

Sok csúfolástól megkíméljük gyermekünket, ha olyan nevet adunk neki, ami a vezetéknevével együtt nem hangzik röhejesen, pl. Futaki Bátor, Kandisz Nóra vagy Beviz Elek. De az ilyen extrém példákon túllépve se szerencsés nagyon hosszú (Csíkszentmártoni Titanilla), vagy éppenséggel túl rövid (Ó Pál) név adása. Oda lehet figyelni a jó ritmusra, két szótagú vezetéknévhez három szótagú keresztnév (Szántó Vivien), vagy épp fordítva (Fenyvesi Péter).

A gyermek általában az apja vezetéknevét kapja, kivéve egyedülálló anya esetében. Manapság viszont egyre gyakori a két szülő vezetéknevének összevonása (pl. Tihanyi-Tóth Ákos).

Rengeteg lehetőséget felsoroltam, de a lényeg, hogy ha a gyerek felnő, ne szidja majd a szüleit az őrült név-választás miatt.

Tipp: Gyermekeidet miért úgy hívják, ahogy? Előre kitaláltátok? Te döntöttél vagy a párod, vagy ketten, közösen? Mi volt a választásotok alapja? Ma már másképp döntenél?