Talpalatnyi föld

Aki már érezte a szájában a földből frissen kihúzott retek vagy újhagyma ízét, aki annak nem kell hosszasan taglalnom, mit is jelent egy saját veteményes. Elég csak kilépni a kertbe, és máris megvan a reggelihez a saláta - nem a boltból, hanem a veteményesből. Zöld levelekből, nem mirelitből készül a spenót; hüvelyéből kipattintva pottyan a borsó a fazékba, és nem a bolti üvegből.

Sokan azt gondolják, hogy egy konyhakert létrehozása embert próbáló feladat. Igaz, ami igaz, az első munkálatok igencsak nehezek, és férfierőt kíván, míg feltörjük a régóta vagy soha nem használt földet. De aztán már a felkapálást, gereblyézést, vetést mi magunk is végezhetjük, és gyerekeink is besegíthetnek öntözni meg gyomlálni.

Nem is kel hozzá sok hely, elég első körben egy talpalatnyi föld is. Kicsiből kell kezdeni, először egyetlen ágyással, majd ha úgy látod, megy ez neked, akkor jöhet a többi.

Ha lakásban élsz és nem kertes házban, ilyenkor szomorúan legyintesz, mondván: könnyű nektek, de mit tehetek én? Egyrészt bármikor elköltözhetsz családi házba. Városi lakás eladásából egy kissé távolabb lévő faluba simán el lehet menni, és ott egy kis konyhakert máris létrehozható. Persze ez sokaknál nem ennyire egyszerű, ott van a Pesten dolgozó férj, a helyi suliba járó gyerek, és a jól bevált munkahely.

Ha nem akarsz mozdulni, akkor is több alternatívád van. Egyik például, hogy a városod egyik külső kerületében bérelsz egy kertet. Erre már hallottam is egy jó kezdeményezést a Sashegyen, ahol több ember fogott össze és kijárnak együtt kertészkedni.

Ha már összefogás, vannak közösségi kertek is. Például kerítetek magatoknak egy üresen álló, lepusztult grundot, és beültettek növényekkel. Így nemcsak friss zöldségeitek lesznek, hanem emberi közösségek is alakulnak. (Bár persze lehet kötözködni, hogy mennyire egészséges mondjuk a nyócker benzingőzében palántázni.)

Ha már közösség, akkor kosaras kertek. Vagy csatlakozol egy meglévőhöz (pl. a Herecsényiek), vagy fogsz a tied mellé még 10 (20, 30, stb.) családot és vesztek-béreltek egy kertet valahol vidéken, távolabb a várostól. A munka egy részét ti végzitek alkalmi (heti, havi) kijárással, a többit pedig a helyiek, akik örülnek, hogy nem segélyből kell megélniük. Ti meg örültök, hogy amikor kijuttok, magatok szedhetitek le a termést, és eltanultok néhány régi praktikát. Amúgy meg kosarakba pakolva, a közösség tagjaként a termést egyenlően elosztva kapod meg a jussodat.

Ha pedig végképp nincs más, akkor is ott van a terasz, az erkély, az ablakpárkány. A ládákba palántázni lehet, a cserepekbe magok vethetők. A párkányon kis agyagedényekben fűszer- és gyógynövények nevelhetők. Ha nincs ennél többre lehetőséged, már akkor is megcselekedtél valamit az egészségedért és a természetért.

Az előző írásomban épp arra buzdítottalak, hogy esztétikus legyen a kerted. Most pedig arra, hogy praktikus. És hidd el, a kettő nem zárja ki egymást! Szerintem például nagyon szép tud lenni a sok, sorba vagy kör-, esetleg spirál alakba rendezett növény látványa. Aztán némelyeknek kifejezetten esztétikus a virága, pl. a tökfélék sárga virágzata. És ha tényleg virágra vágysz a veteményesben, ültess bele büdöskét, körömvirágot vagy bársonyvirágot, amelyek szépségük mellett a kártevőket is elriasszák.

Tipp: Ha már veteményezel, akkor nincs más dolgod, mint élvezni a kerted adta finomságokat. De ha csak egy kis helyed van, akkor is vessél el citromfű-magot egy kaspóba, legyen cserépben snidlinged, vagy ültess ki balkonládába paradicsom-palántát!