A hajápolás a legtöbb nőnél
kimerül a napi fésülködésben és a heti hajmosásban. Most
persze olyan nőkről beszélek, akiknek a munka, a háztartás és a
gyerekezés mellé nehezen iktatható be a rendszeres
fodrász-látogatás vagy a haj-kúrák.
Persze a fésülésen és mosáson
kívül sokkal többet is tehetünk a hajunkért, és ha pénzünk
nincs is rá sok, attól még ha kis időt fordítunk rá, akkor
erőfeszítésünk igencsak megtérül.
De az első lépés azzal kezdődik,
hogy fogadjuk el a hajunkat nagyjából olyannak, amilyen. Ha
szögegyenessel áldott meg minket az ég, ne akarjunk loknikat, ha
viszont göndör tincsekkel, akkor azokat minek vasalgatni, csak
azért, mert épp az a menő? Hiába divat a szőke, ha a mi bőrünk
kreolos, a szemöldökünk dús és fekete – nagyon nem fog jól
állni. Mint ahogyan a koromfekete boszorkányos haj sem való
olyanoknak, akik hófehér, szeplős bőrűek, és alig látszik a
halvány szempillájuk.
Egyáltalán, miért kell azzal
foglalkoznunk, hogy épp mi a divat? Csak azért, mert megmondta X.Y.
, hogy idén már nem a lángoló vörös hullámos, hanem a sima
melírozott? Csak azért, mert a szomszédasszony szerint a szélesebb
csíkok nekünk jobban állnának, a kolléganőink szerint meg a
hamvasabb szőke inkább passzolna? Ne törődjünk de a
divatdiktátorokkal, se a nőismerősökkel! Nehogy már bárki már
beleszóljon abba, hogy nézünk ki! Az a fontos, hogy amikor a
tükörbe nézünk, nekünk magunknak tessen az a bizonyos frizura.
Persze az sem árt, ha a párunknak is bejön. Az én kedvesemnek a
zsánere például világéletében a hosszú, sötét, egyenes haj
volt. Nos, az enyém „egész véletlenül” pont ilyen. Azt persze
nem tudom, mit szólna, ha hirtelen tüsire vágatnám és
kihidrogéneztetném...
De most nem is annyira a haj
szépségéről, inkább az egészségéről írnék. Öreganyáink
jól csinálták, éjszakára mindig befonták a hosszú hajukat, így
reggel nem volt kínlódás annak kibontása. Hetente-kéthetente
lágy vízben (legjobb az esővíz) megmosni, méghozzá valamilyen
természetes, növényi anyagból készült, biológiailag lebomló
samponnal – ezzel már sokat tettünk a haj egészségéért.
A sok kence, lakk, hab, stb. szerintem
inkább árt a hajnak, semmint használ. A már említett öreganyáink
tényleg tudtak valamit: ecettel, tojássárgájával vagy olajjal
ápolták hajukat, nem bolti, méregdrága izékkel.
A forró levegő nagyon nem tesz jót a
hajnak, inkább a napon vagy a kályhánál szárítsuk meg. A festés
meg hát... Sokáig nagyon ellene voltam, egészen addig, míg egyre
sűrűsödni nem kezdtek az ősz hajszálak. Szóval ha valaki az
öregedésnek eme jelével nagyon nincs kibékülve (tudom, ez is az
önelfogadáshoz tartozik hozzá, de mégis...), akkor fesse, de
legalább ne túl gyakran, kímélő-ápoló festékkel, és az
eredeti színhez hasonlóval.
A hajat tényleg érdemes félévente,
de minimum évente kicsit utánavágatni, még akkor is, ha
növeszteni szeretnénk. Megszűnnek a betört hajvégek, gyorsabban
nő a haj. Mostanában évente egyszer eljutok fodrászhoz. Tudom,
mások 1-2 havonta... De nálam ez már nagy szó, mert azelőtt sok
évig egyáltalán nem voltam, mondván, úgyis hosszú a hajam,
évente egyszer meg a volt férjem utána tud vágni. Az enyémet ő
vágta, az övét meg a gyerekekét én. Minden évben csak 1-2
centit, mert növesztettem. De a fodrász tényleg jobban vágja,
szebb az esése, és a haj egészségesebbnek tűnik.
A haj egészségéhez nemcsak a külső
ápolás, de a belső egészség is hozzátartozik. A haj töredezése,
korpásodása, hullása mind-mind azt mutatják, hogy valami legbelül
nincs rendben. Vitaminhiányra, belső gyulladásra utalhatnak ezek a
jelek. Tessék egészségesebben táplálkozni és kevesebb stresszt
beengedni a mindennapokba!
Tipp: Ha már régen jártál
fodrásznál, épp itt az ideje egy kis frissítésnek. Ha gyökeres
változtatást akarsz a frizurádon, előbb jól gondold át, vajon
milyen belső okok motiválnak erre. És ne hagyd, hogy mások
befolyásoljanak, csak önmagadnak akarj megfelelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése